|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kérelem egy n?höz | |||||
| Ha a szó érzeményünk burka csak,
Mért írjam én? hogy elámítsalak? Ha h? tolmács a szó, úgy rettegek, Hogy érzésemmel megrettentelek. Ne olvasd hát, ha hozzád írok én, Ki tudja, álarc-é vagy érzemény. De közte vannak a fehér sorok, Rokonlélekhez szólanak azok. Hahogy megérted, úgy boldog vagyok, Ha meg nem érted - én is hallgatok. | |||||
| |||||