|
|
|
|---|---|
 |
|
| Eggyéölel?dés vágya | |||||
| Hiába gyúl ki nagy szemedbe máglya,
Csókos kin ajkamat hiába rágja S ölelni vágyás: többet akarok. Husodba forróság lohol lihegve, Ruhád letépve szállna mély egekbe S aztán? mi van még? - Többet akarok! Mint csecsem?, kit gonosz, céda anyja Kemencére vetett, mely összemarja, Vágyban vonagló szép szivem olyan. Ó úgy szeretnék eggyé lenni véled! Hogy folyna eggyé vérem és a véred, Mint szélvész ültén két fáradt folyam. Egy lelkünk lenne, mely nyugodtan lengne És semmisülne át a végtelenbe S betelt egy-test, mely többé nem akar. Két bús álomvirág, mely egynek nyilhat. Mint eggyé lesz a szell? és az illat, Ha már sunyít a romboló Vihar. | |||||
| |||||