|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ácsorgok a létem peremén… | |||||
| Ácsorgok a létem peremén,
Onnan nézem a létemet én. Van nekem nagy igazságom, de mélyen hallgat, Tudom, hogy a pusztába kiáltom szavakat… Aknavetőt nem látok, de a szavak gellert kaptak, azzal lőnek, Butákkal szemben hiába érzem magamat, művelt emberfőnek. Életemben, soha nem érintett meg az isteni fuvallat, Mi meghozta volna a jót, a szépet, jó-emberi nyugalmat! Nem tudom, hogy nekem, még meddig lehet itt ácsorogni, De majd jő fuvallat… akkor engemet le fog sodorni… Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. | |||||
| |||||