|
|
|
|---|---|
 |
|
| A napkelte reggelre… | |||||
| Vajh, vízióm van megint…?
A napkelte reggelre aranyfény kaftánt vett, Ma is lesz egy új, tán' szép nap, de nem mindegy, hogy milyen. Lesz szeretet és jólét is, de az bizony kicsinyen? Megváltásunk… bűneinkből eredeztetett. Telihold is ment aludni a fátyol-felhős égről, Enni már nem kapunk lassan, csak tápos-zaftos semmisét, Már a pap sem vigasztal, fásultan celebrálja misét. Az ember lelke bizsereg a sok szép népmesétől. Emberek! Vásároljunk be, legyen otthon, falazó homok, Legyen sokféle szaloncukor, mert jövőre is lesz karácsony, Meg legyen száraz kenyér, penésztelen, ez tanácsom, farácson. Meg talán legyen sok gyolcskendő, vizes, ha izzad a homlok… Majd ha megyünk nem hátszéllel, de szembe… jól összekapaszkodunk. Ha minden rosszul sül el, akkor még megfagyhatunk a melegben, De az biztos, hogy gyorsan kihűlhetünk, fájó szeretetlenben. Ha nem akar mindenki arra menni, jól összeakaszkodunk! A nap meg csak virít az aranyfény kaftánjában Csak nálunk nem változott semmi sem, mert halljuk a mesét, Főleg modernt erőltetik, benne a nekünk semmisét. De reggel rácsodálva nézi, van ő már másban… A szépséges-szép hajnalfényre, legott ideér az est-ború… Nem vagyok és semmi. Nem vagyok én senki! Elrohant a nappal, elfutott, de… ezért, nem vagyok szomorú… Érzem, hogy előírva a lépésemben a szent tánc nekem, Gondoltam is, hogy ez a rituálé meg minek nekem? Csak botladoztam meg toporogtam, és volt hányingerem! Nem születtem buddhista szerzetesnek, nem is használt nekem… Íme és lám, a mai nap sem különb, ilyen az emberi lét! Pedig én is láttam, az aranyfény kaftán igen jót ígért, De abból csak annyi jutott, amennyit a hajnal is megért… Semmi nem változik, tömeg meg boldogan éli a semmisét! Vecsés, 2014. december 21. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. | |||||
| |||||