|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vadászpilóták… 5/7. | |||||
| A Nagy Háborúban megtörtént eseményekről…
A hadtestparancsnokság megbízta az osztagot és pilótáit, Készenlétbe is helyezte, hogy fényképezzék a Marne hidjait. A feladat szép, rendkívül veszélyes volt. Thélis kapitány legott úgy határozott, Hogy a taubib kíséretében fogja Maury gépét kísérni… Ők lesznek a hátvédek, elől majd a zászlós és Maury fog menni. Egy biztató tekintet bőven elég volt, hogy ők hatan egy ütemre, Érezzék dobogni az életterüket, ez küldetésük sikere. A gépeknek, Dormanstól Chateau-Thierryig végig egyenletes magasságban, Kellett repülni, állandó sebességgel, hogy felvételek legyenek kazettában. A zászlós megfeszített figyelemmel végigpásztázott a láthatáron, De nem látott ellenséget, Maury meg hamar túl volt az első fordulón… A két hátvéd gép folyvást rajtuk volt, követte őket a mozdulatokon. Jean lába alatt a kémlelő nyílásban megjelent a folyó kék szalagja, A keze meg, mint egy gép, szabályos ütemben, a lemez rugóit csattogtatta…. Részben készültek a felvételek. A Marne hidjai, sorban siklottak hátra. A zászlóson egy titokzatos érzés, hirtelen eluralkodott, A gép meg váratlanul, egy gyors fordulással, lefelé iramlott. Volt ott pár nem oly' nagy, leselkedő felhő, Ezekből, sötét szikrák ugrottak elő. Tizenkét német vadászgép volt, De szerencsére mind messze volt. A kapitány és a toubib is már észrevették, De hátrább voltak, feladat volt, zászlósékat védték… A tizenkét harci gép, vad rohanással száguldott feléjük, És szándékuk szerint golyókat, mint esőt, ontották feléjük. A két kísérő gép is a zászlósék után fordult délnek, De a gyorsabb, modern monoplánok, már nagyon közeledtek. Jean szívét a félő-iszonyat érzése uralta el, A halálosztó darazsak támadó közeledésével… Végigfutott benne, hogy ő szinte már kimenekült a veszélyből, Ha most beavatkozik, nem szabadul a halálos ölelésből… Először jutott tudatára, hogy nyomorultul fél e veszélytől. A repülőkön, mindig a megfigyelő volt a parancsnok… Maury hátrafordulva várta, hogy dönt gyorsan a parancsnok… Jean Herbillon zászlós kezével a harcok színtere felé mutatott, A gép, a magas felé siklott. Sok világító golyó utat mutatott. A félelme elillant, az agya gépies lett, Ellenőrizte a páncéltornyot, a gépfegyvert, És már a szeme elé ugrott egy szárnyas test, Majd rögtön mögötte, sok fekete, szárnyas test. Ahogy tanították, tüzelt rögtön, szaggatott ütemben, Sőt hallotta Maury fegyverét, szinte egy feleletben. Csak később, otthon mikor biztonságban földet értek, Jöttek az elő az átélt, feltörő, vad emlékek. Az ellenség nagyon meglepődött, hogy váratlan támadás érte, Ami elég volt, hogy Thélis kibontakozzék rohamukból végre… Majd Maury szerencsés manővere hozta vissza őket... életbe. Látta, hogy egy fekete-keresztes gép zuhant le élettelenül. Ezt én lőttem le, gondolta Herbillon zászlós és nem véletlenül. Aztán hazafelé, már szinte föld felett, alacsonyan siklottak, Míg az ellenséges őrjárat gépei nyugat felé távoztak. Maury kérdező tekintete ismét rajta nyugodott Mert feladat még volt, a fényképek fele még hiányzott. A gép sértetlen volt, a motor vidáman búgva zúgott, Ismét a Marne felett voltak, fényképezni kellett ott. De nem volt már hátvédjük, úton voltak, már hazamentek… Láttak harci gépeket a légtérben, még el nem tűntek... Jean kicserélte kilőtt tekercseit, újra töltötte a fegyverét, Maury pedig, így hazafelé, Marne fölé irányította a gépét. Herbillon már elkezdett fényképezni, közben felnézett, Látta, az ellenséges őrjárat újra közeledett! De már messze voltak, hozzájuk egy vadász sem érhetett… A két francia előtt, csakhamar feltűntek a tábor sátrai, Így ekkor már megnyugodtak Jean Herbillon zászlós idegei. A kapitány boldogan, meghatottan ölelte őket, Szívvel köszönte, hogy csak lefényképezték a hídfőket. Vecsés, 2015. augusztus 16. –Kustra Ferenc József- Joseph Kessel: „A repülőtiszt” c. regénye ihletésével írtam. | |||||
| |||||