|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csüng?je voltam | |||||
| Csüng?je voltam én Lucámnak
s ? rázott férfi s n? el?tt. Fogyó kincsemül, én-mátkámnak, nem leltem nagyobb szeret?t. Megpattant, h?vös t?zhelyemhez, tejecskén nevelt életemhez nem leltem másik szenved?t. Nagyon kell, most hát Isten óvja, kis csorba bögréjét, szivem. Majd féltvén két kezébe fogja, hisz érte bánattal izen. Jó volt és rossz volt ?: embernyi, most nem jó s nem rossz, ám szeretni ma is lehet még szelíden. | |||||
| |||||