|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csudálkozunk az életen | |||||
| Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak, Az én kedvesem az egeknek nyílhat, De megcsókolni csak nekem szabad. Haja szurokkal elkevert arany, Harmatos erd?k az ? szemei, Küszöbe elé terítném magam Lábtörl?képpen, de nem engedi. Szavunk zugában megbuvik a csók, Testvéreihöz lopva jön ide... Mez? álmodhat össze annyi jót - Az én kedvesem a füvek szive. Este a csókok megszöknek velünk S végigfutván a világi teren, A hajnali égre leheveredünk És csak csudálkozunk az életen. | |||||
| |||||