|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kripta vízióm | |||||
| Életem van, de az, saját kriptába van zárva,
Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája. Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök, Ők a hálótársak, mind, az elment hősök. A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve, Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye. Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz, És van, kin még a bőr a csonton mintáz. Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól, Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol. Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit, A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit. Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő, Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő. Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő, De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő… Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. | |||||
| |||||