|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tengetem végtelen életem… | |||||
| Tengetem, végtelen életem…
Végtelen életem, tengetem… Életem végtelen, tengetem… Ezt nem! Nekem ez elegem… Életben szerencse szerepe fergeteges, Nekem nem lehetne életem elégséges? Nekem nem megy, nekem nem szerepel, de Életem mentes lenne… helyes cselekedettel. Mézes méhecske, legyek, repkedve, de Nem, én rengetegben megyek, epekedve. Ellenséges tereken megyek, ezeken evezek, Éktelen élet tengerén… rengetegben elveszek. Vezekelni kell és lehetne, De nem lehet, mert elnyelne Fergeteges ellenérzés, szerencse szemében És lennék lehetetlen peches, szeretetben… Hegyekben is lehetnék, nézném fent, Lent lehetetlen esetek nem reggelt Teremtenek nekem, este békét sem. Nem, de fellegeket… én magam mentem. Emberek, kérdezem, szerettek engem? Egyébként nem szerettek engem? Jelentkezem csendesen, személyesen, Vezessetek engem ezen lékveszélyen. Nekem nem megy, elegem Lett, mert tengetem életem… Nektek lehet, elég… nektek, Sebesen cselez életetek. Lehetne-e, nekem is, esetleg én cselezzek? Nem elég… én nem hebrencsen teszek! Életem végtelen… de én tengetem… Nem ez kell! Nekem ezzel elegem! Szép emlékek szememben, Fekszek és nézem e szépeket. Elszenderedek egészen békében, És tengerében meglelem békémet? Vecsés, 2012. március 15. – Kustra Ferenc József – eszperente nyelven íródott. | |||||
| |||||