|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lehettem volna szirtkő? | |||||
| (3 soros-zárttükrös)
Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet, Vittem is magammal barátomat, az ebet. Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet. Fűszálként mindenütt megterem, tarolón végzetes baj, Ha napra kerültem a fejemen rögvest olvadt a vaj. Mindig tapasztaltam ide-oda, jártamban-keltemben, A csűrés-csavarás a menő, ez alap a sikerben. Az őszöm úgy vélem, immár szép, szürkés-szakadtkabátos, Talán ezután, már csak telem lesz, hideg zúzmarásos. Ahogy jő az életvég egyre inkább nincs metódusunk, Akkor már csak a hajat hátrasimítva, csak vakkantunk. (Bokorrímes) Manapság már, többször kijárok a folyópartra, gondolkozni, Hol üres a tájék, a nagy víz sem akadály, nem áll meg folyni. Viszek egy zsebnyi követ, azt jól lehet a vízbe bedobálni… Beléjük kövesedve a múltam, mit nem lehet eldobálni… (3 soros-zárttükrös) Gondolatom kisuhan a víz fölé és int a többieknek, gyertek, Itt jó, senki nem zavar, mert nincs akadály, hogy hosszan képzelegjetek. Gondolatom kisuhan a víz fölé és int a többieknek, gyertek. A víz megállás nélkül csobogva folyik csendesen, A múltam a kavicsokban lakik, lám, véglegesen. (Bokorrímes) Eddig én voltam mindenkinek egy senki, Most sem vagyok magamnak... már jó nagy senki. Közelg’ az végidő… úgyse sajnál: senki…? Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. | |||||
| |||||