|
|
|
|---|---|
 |
|
| 10 szavasok – 4. | |||||
| Öregszem! Most én még kirándulhatok.
Természet befogad, majd oda eltúrázok… * Egyszer én is felmegyek égbe! Talán ott van totál béke? * Sírkertben jártam, felnéztem… égre, Imát mormoltan, magamért is! Mi végre? * Költőóriások, ragyogtok örökön, csillagnál fényesebben, Örök tisztelet él, bennünk, belsőmben... * Legszebb szavakat, Nagymenők írják, éj alatt. Örömkönnyeim folynak, párnám alatt. * Az élet bakája vagyok, Ha kell, rohamozok… Életben, nem maradok…? * Csend… maga semmi. Ezt lehet élvezni… Takaróként borít… jó aludni. * Sokszor, oly’ nehéz ébren lenni, Sokszor, oly’ jó reményt álmodni. * Realista vagyok, így pesszimista, Különben elvész számomra az élet útja… * Magányos utamon végig fedett… ködtakaró. Egyszer, árokparton majd befed… földtakaró. * Utamon, Isten hidege dermeszti, testemet, Napfény köd miatt… elhagyja lelkemet. * Ködben, halovány holdfény csak gyászol, Ha magányosan, magadnak sírt ásol… * Majd lefekszem árokparti zúgó csendbe, Zizzenve befogad az örök este. * Majd, csivitelő madarak, nekem hallatják hangjukat… Már nem érzem fájdalmukat… * Vakon simogató éjszaka, reménybe ringat, Remény, reggeli ébredést, nem hozhat! Vecsés, 2015. március 20. – Kustra Ferenc József- Új szépirodalmi irányzat. Kritérium: a versszaknak 10 szóból kell állnia és a sorvég, rímeljen! Ha több mint 2 sor, akkor is a rímképlet = A | |||||
| |||||