|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egyedül maradtam | |||||
| Szívem hallgat, mint a sír.
Ráfekszik az alkonyat. Távol mozdony füttye sír, sír egy távoli vonat. Mit csináljak? Két szemem álmatlan sötétbe néz. Sírva mondom: Édesem! S bénán visszahull a kéz. Tárul, esd és visszahull: édes, édes, édesem! Lásd, a lámpás éjbe fúl s itt maradtam rémesen, árva-búsan, egyedül. Mind s?r?bb az alkonyat, rám a bánat csendje ?l. S búg egy távoli vonat... | |||||
| |||||