|
|
|
|---|---|
 |
|
| Rettenetes virágének | |||||
| Elmentem otthonról
lidérc-szót hallgatni. Elmentem otthonról kalmárral alkudni. Elmentem otthonról idegen lyány után. Elmentem otthonról csütörtök délután. Géplovon üldöztem iramlós örömet. Beértem s örömmel éltem az örömet. Kardokat csörtettem, puskákat sütöttem, lázadtam, tüzeltem, vérben is fürödtem. Csókoltam szájat és csiklandtam tenyeret. Kerestem virágot, kerestem kenyeret. Ittason csetlettem imbolygó láng után - Így telt el a hosszú csütörtök délután. Csütörtök éjjelre csak hazanyitottam, hogy melléd lopóddzam szégyennel, titokban. Koszorúd küszöbön... - No mi az? No mi az? Kezedet megfogom: Hideg az, hideg az. Fejed a párnáról padlóig lebágyadt, iszamos aludt vér tócsázza az ágyat. Gyilkos járt tenálad elvoltom idején. Mért nem is tértem meg napszállat idején? Verseim, verseim elállnak meredten. Elhagytam, s elhagyott, akit én szerettem... Négybevágott szívét örökké foldozom. Vérét a kezemen örökké hordozom. | |||||
| |||||