|
|
|
|---|---|
 |
|
| Önismeret | |||||
| Hétköznapi pszichológia… A szomszéd háború mellett, a Közel-Keleten egyre véresebb a háború…
(3 soros, zárttükrös) Szúrós szaga van a fák már leváló kérgének, Az erdőben kidőlt fa, alapja a méregnek… Szúrós szaga van a fák már leváló kérgének. * (Bokorrímes duó) Van még állandófrontzaj, mit hallgatni maga a borzalom, És már annyi a halott, hogy az biz’, maga a sokadalom… A halottak meg havi sok százan beállnak ebbe a sorba, Ez a hír élő a szomszéd országbeli veszett háborúba…. Én mi a fenét tudnák tenni, mikor már nem vagyok katonaköteles, Megöregedtem, aknavetőt már úgysem bírnám el, bár parancs-köteles. Persze a helyzetet fölmértem, hogy sokkal jobb élve öregnek (még sokáig) lenni, Mint fiatalabban a lövészárokban elbujkálni… csuló elől elugrálni. Mert a halott katonának, (ki már nem is tud semmit) annyira nem is jó lenni, Gyermekének otthon… anyjának nincs pénze a gyomorbetegségét kezeltetni. * (leoninus) Anyjának munkája sincs, de gyermekét etetni kellene, ha lehet egészségesen. Ha én vagyok apja és már holtak csapatát erősítem, nulla a lehetőségem! Remény semmi sincs már, megmaradt családom sorsrésze a betegség, az éhező nyomor. Néha van, hogy segít valaki és az a pillanat, hogy nem éhesen alszanak... olykor! * (Senrjon) Föntről nézek lefele, Háború-isten gebedhetne… Nincs ráhatásom! * (HIQ) Ti kosok! Szakad… orcátok? Éltetek? * Asszonyom A gyerekünkkel… Életük? * Utálják Már fegyverdörgést. Életük? * Ti kosok… Elvonuljatok! Életük? * Gyerekem Lesz-e még felnőtt? Életük? * Kitörni A háborúból? Életek? * (senrjú trió) Látom a remény Foszlásom, más nem maradt. Nincs ráhatásom… * Élnie kéne, Gardírozni gyermekem… Meg feleségem! * Kosok indulás! Kell… otthoniak élte! Maradék család... Vecsés, 2024. január 3. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség történelmi, már eszkalálódó háborús és világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV híradókban egész nap mutatják a valóságot… | |||||
| |||||