|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csata a Don-kanyarban | |||||
| Hős katonáink, mint az ólomkatonák állnak a vártán,
A szemük is fagyott, nem rebben a harc vagy a muszka láttán. Kit idehívtak a „Sas” behívóval… a „mélybe”, Az tudja, hogy lehet, biz' itt van élete vége. Katona, magyar hős! Itt vagy a jégben, fagyban, nincsenek színek, Itt a meleg tart életben, mit adnak neked a bajtárs szívek. Idehoztak, hogy lőj, harcolj és ölj! Ha muszkát látsz, úgy nehogy meghőkölj! Rettenetes ereje van itt a hóviharnak, Itt muszáj, csukva kell lenni a szemnek és szájnak. Itt szúr jégcsap és fáj a hóesés, Meglásd, haza menni milyen mesés… Vigyázz, te ellenség! Az akna, bomba és golyók Itt téged keresnek… ne legyen hozzád nekrológ! Itt véres csata van, harc folyik, Te meg harcos vagy, És ha jő a roham, akkor majd vezet főhadnagy. Lelkedbe legyél kemény, kérlek, éld túl az egészet! Nem önként jöttél, ne engedd, hogy vigyen az enyészet… Vigyázz magadra a csatában, otthon vár a család és haza, Nem szeretnék, ha helyetted levél… értesítés menne haza. Orosz akna süvít, fütyül, lövedék zizeg, Légy értünk jó magyar és, hogy hazamész, higgyed! Ősszel jöttünk ide, mi dalolta a múlás dallamát, Én kérlek, vigyázz! Ne énekeljenek rólad balladát. Itt ez a vad, tiszta hó és jégfagyos, fehér havas orosz táj. Nagyon hideg és zord! Figyelj oda, mert a testedbe beleváj. Ez a szépség kirándulókat elkápráztatná! Óh! Te harcos Te nem a táj vad szépségéért jöttél, Te vagy itt a frontharcos. A vontató lovaknak a széna összefagyott, Még ma zab kéne, ám az ötlet eleve halott. Autók sem indulnak és állnak a „fél lánctalpas Botondok”, Ilyen hidegben úgysem tudják beindítani a „bolondok”… Fázol, harcolsz, küzdesz, hogy hazamehess, Hogy majd otthon jó családapa lehess. Öltözz föl, ahogy tudsz, és lőj vissza, ha lőnek, Ne képzeld magadat a „haza megmentőnek”. Itt a katona letérdel a jégre, céloz és lő muszkára, Ha a rossz sorsa úgy hozza, rátapos a halottra, bajtársra. Itt még fák is vannak, mik nem érik meg a következő telet, Ha muszka úgy akarja, akkor repeszek szétszaggatják teret. Ha támad az orosz, közétek lő páncéltörő ágyúval, Jönnek a tankjaikkal, letaposnak mindent a lánctalppal. Most csend van, élvezd a vad táj csendjének a zúgását, De! Vigyázd a muszkát, a háború ámokfutását. Parancs van, hogy Te innen nem mehetsz hátra… Emlékszel, hogy milyen szép ősszel a Mátra? Itt ki kell tartanod, jó vagy nem… a halálig! Emlékezz, mikor otthon nyarad nyargalászik… Most ne szólj, ne beszélj, talán bizony hallgatni a jó… Ne add fel, készülj, bízz, hogy hazamész! Kezd esni a hó… Vecsés, 2012. december 10. – Kustra Ferenc József – íródott: történelmi visszaemlékezésként és az elesett hőseink tiszteletére! | |||||
| |||||