|
|
|
|---|---|
 |
|
| Don-kanyari SAS behívó! | |||||
| Jelentése: Sürgős! Azonnal! Sietni!
Bizony állandó a halálmadár, kitartóan lebeg fölöttem, Még azt is sugallja, hogy itt mi forduljon meg… biza' a fejemben. El is gondolkoztam, megmaradok? Vagy véget ér rövid életem? Átölelem én a pillanatot és remegve kérem, hogy engem Ölelésben élni hagyjon, dideregve túléljem szürkületem! Erre az oximoron eredetiségre vágyok… ez életem! Megjöttem az ideérkezett élet-szerelvényem fékcsikorgó zajával, És rögtön szembesültem a helyszín jégbe-hóba fagyott, elemi bújával… Időtlenül markolom a pillanatot, ne változzon, az idő múltával… Láttam a halált, a végső búcsú utáni csendjét, Láttam az elmúlást, a szenvedés, utolsó percét. Láttam a hómezök esti fénytáncának meglétét. Láttam itt a poklot, a frontot, ezt az őrült őrjöngőt, Láttam itt már napsugaras deleket, mind a tündöklőt. Láttam én azt is, hogy mily’ a robbanás… nagyon üvöltőt. Már tudom, hogy itt ez a fronti lét, maga a posvány, a métely, Már tudom, hogy befészkelte magát agyunkba a konok kétely. Már tudom, hogy nagy kétség, életben maradunk-e... van ki, némely. Napon észlelem, nem szállnak fel a boldog dalok, A fájdalomból kiszakadnak, a csend-sóhajok, Ha, csak elcsúszol a jégen, halál a kezét nyújtja, Kit itt baj ér és lefekszik, hódomb az új vánkosa! Fiatal katonának otthon van a mátkája, a szülei, Harchelyzetben rájuk gondolni sem lehet, meg postát küldeni… Ha már a levelet megírtad, tedd a zsebedbe a szíved fölé De tudd, ha átlőtték, akkor azt a posta már ki, nem kézbesíté… Katona hamar úgy jár, hogy ölelgeti az idegen földet, De még jó, ha önszántából és félelmében nagyon remegett. Itt hamar úgy jár a katona, hogy parancsra idesiet, De még jó, ha önszántából megvédheti saját életet. * (10 szavas) Itt a vágy fölemelkedik tökélyre, De megvan-e katona lelki kielégülése? * (Haiku) Halál pillanat Hómagány-élet vége. Üzenet haza… * (HIAQ) Behívó érvényben. Orosszal harc folyamatban. Fiatal életek… * Ki tudja, hogy innen mikor szabadulunk el Elásnak egy gödörbe, vagy megyünk… élettel. Itt bizony, erre-arra állandóan vágtat a halál. Én hazamennék! Jó lenne, ha erre, felém nem kaszál… Vecsés, 2016. január 3. – Kustra Ferenc József – történelmi emlékezés az ott veszett katonáinkra… | |||||
| |||||