|
|
|
|---|---|
 |
|
| Gyermekkorom | |||||
| Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
Egykeként neveltek, de szigorúan. Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, Jó érzésű, jó emberek neveltek. Mindez persze mai világban nem előny, Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. Ezen persze kicsit változtatni tudok, Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. Engem még megtanítottak jóra, szépre, Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se, Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete. Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom, Éltem legjobb két éve, katonakorom. Szolit elláttam, gondom nem volt semmire, Főleg akkor kedvelt engem a szerencse. Gyermekkorom kerékpározással telt, Télen meg szánkóztam, mikor hó esett. Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó Este hatkor mesét sugárzott a rádió. Felnőttek beszélgettek velem, meséltek, Hallgattam őket, élveztem az estéket. A lelkem nem tette tönkre a diszkó, Nem lettem egy üres fejű fajankó. Vittek állatkertbe és még vidámparkba, Kirándultunk hegyekbe és folyópartra. Kaptam töltetlen savanyú cukorkát, Szülinapra meg mindig jó nagy tortát. Nappal tanultam és játszhattam kedvemre, Akárhová néztem ráláttam emberre. Akkor még emberek kommunikáltak, Egymással szemben jó érzéssel voltak. Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek, Engem és családomat is... tönkre tettek. Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről, De nem von le a gyerekkori emlékből. Ki és milyen ember lesz felnőtt korában, Attól függ hol, hogyan nevelték korábban. Alapvető, jó-e szülők módszertana És környező társadalom ráhatása. Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni, Bőven volna okom ujjongni, örülni. Mindezt közel és távol nem értékelik, De emlékem ettől nem homályosodik. Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után… | |||||
| |||||