|
|
|
|---|---|
 |
|
| Eped? szerelem | |||||
| Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költ?ink énekelnek, Dícséretére eped?, Eszményi, tiszta szerelemnek. Nem ég a legszebb láng soká, Ha táplálékot nem találhat, Bolond, ki cél nélkül csatáz, Míg elfáradva összeroskad. S ha már könyörgve porba hull A föld ura - leány elébe, Méltó, hogy keble édenét Ez is legott megossza véle. Kinek lelkéb?l már kihalt Ez öntudatnak b?szkesége, Nem érdemes, hogy férfiú, Nem érdemes a lány kegyére. S a lány szivében hogyha nincs E szent törvénynek öntudatja, Szeresse lánytársát, hisz azt Eszményi tisztán imádhatja. Csak most szeretlek még nagyon, Mióta, lányka, már enyém vagy, Minden csók, minden ölelés Szivemre újabb láng gyanánt hat. | |||||
| |||||