|
|
|
|---|---|
 |
|
| Pusztázók szilvesztere… | |||||
| Olyan nehéz és bakhátas az élet,
Göröngyös az utam és túl nagy méret, Mint a fáradt gulyáson a cifraszűr. Miért érzem magam kellemetlenül? De jő az újév, majd kimúlatom én magamat, Én akkor jobban leszek, le is iszom magamat A sárga földig jóféle vegyes gyógyteával, Vigyázni kell a sok marhákra, nem elalvással. Majd mi itt a pusztában is jól érezzük magunkat, Kollégákkal, marhákkal, kutyákkal… vágyjuk falunkat… Itt is legott lesz éjfél, nagy szélzúgással, üdvrivalgással, Pap a faluban harangot kongattatja harangozóval. Itt most éppen rossz idő, cudar hóvihar kezdődik, Majd öklömnyi pelyhekben esni fog a hó, veszkődik, Itt fa sincs vagy bokor, nincs hol elbújni, nincs sehova, Ez így van jól, itt a magyar szürke marha „lakása”. Éjjel, ha, átjön majd hozzám az én kondás komám, Koccintunk is, valami jófélével, mert hoz ám... Lehet, hogy erre jár a lovas számadó is, meglátogat, Én meg szeretettel fogadom újévi látogatókat. Az is lehet, hogy erre jár pap és a kormány(?!), Vigyázni kell, fontos itt minden, mint hozomány! Nem lesz itt semmi baj, mert a hóviharban szárazon mulatunk, Nagy és meleg kucsma is van rajtunk, nem fog lobogni a hajunk… Ha majd a vihar elhozza a harang éjféli szavát, Kívánunk egymásnak BÚÉK –ot, jó évet, jó éccakát. Éjféli harangszó után megyek, körbenézek, Minden marha megvan-e, nincs-e oly' mit filéztek. Ha minden rendben, akkor elmondok egy újév dicsőítő imát, Aztán megint kezdhetek egy évet elölről, azt a rézangyalát! Vecsés, 2013. december 29. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||