|
|
|
|---|---|
 |
|
| Feketedik az est… | |||||
| Feketül az ég, vihar jő, körben sok száz kutya ugat,
Nekem ők ezzel mutatják meg… a követendő utat? Sötétben nem látó, vaksi szemre nem jön álom? Álmatlanul és idegesen fekszem az ágyon… Felkelek, kinézek az ablakon, nap utolsó sugarai Belevesznek földig lógó esőfelhőkbe… lét sugarai? A kutyák ugatása átcsap, veszett falkavonyításba, Ez a lelkemben lecsapódik… fény utáni visításba. Mi legyen, menjek ki egy kutyaólba, nem leszek egyedül? Most, akkor induljak? Mi lesz, ha a kutya is szembeszegül? Ablakon be... vakító villámfény, lelkem megállt... visítani, És lám, csak fény kellett, mert a kutyák is megszűntek vonyítani… Takarják felhők napot, miért takar néha mindent sötétség? Csillagtalan és holdfénytelen égbolton reménysugár se ég? A csillagos ég sem teljesíti folyton a kívánságokat? Van, hogy egyáltalán nem lehet valóra váltani álmokat... Vecsés, 2015. március 10. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. | |||||
| |||||