|
|
|
|---|---|
 |
|
| Rossz vonatra szálltam…? | |||||
| Lehet, hogy én tévedtem és rossz vonatra szálltam?
Megszülettem az „állomáson”, vonatom vártam… Jött is éppen arra egy életvonat Ez volt mi… határozta holnapokat… Felsírtam… anyám biztosan azt hitte, hogy örülök, Jött egy pőre kocsi, rádobott… én belekövülök. Vert az eső, beterített hó, szemembe vágott a szélvihar, Volt még menetszél, szemembe a mozdony füstje… ami betakar… (Senrjú) Kicsi élet csak, Megjő és semmibe megy… Életkitöltés. * Vad életvonat Robog a semmiken át. Utas, mit tehet? * Utas bóklászik Saját életvonatán… Nézi jegyét… más! * Zuhog az eső, Könny, így nem látszik arcán. Bánattakaró! * Embernek bőre Pőre kocsin, cserzett lesz. Szépség múlandó! * A kidöntött fa Síneken, útakadály. Mozdony átgázol? * Pőre kocsin Te Csak pőre utas lehetsz. Nincsen védelem! * Ha megszületsz, feltesznek vonatra… nem boldog hullámvasútra, Indulsz azonnal, húz a mozdony… de nem kellemes „társas útra”. Menetközben ezért úgy érzed, élet maga a hullámvasút, Azt meg már tudod, hogy ez nem... a valódi, kacagós társas út! Egyszer bizony lent és egyszer meg fent van, így robog a vonatod, Bár látod, hogy a sín egyenes, sőt, kinézel és te is tudod! Hatvanhét éve meditálok, hogy vajon jó vonatra szálltam? Mit nem tudok, hogy előző életemben és épp erre vártam? Hosszú menetben van bőven, sínek, kitérő, mozdonyfordító, Nagyon tűzött nap is, vert eső, volt hideg is… farkasordító! Biz' leszállni, átszállni, lemaradni állomáson nem lehet, A vonatom velem együtt utaztatja a megírt végzetet… A vonatom magányos, bár pőre kocsin, néha sok az utas! Ők jönnek, mennek, állomáson átszállnak… van ki meg társutas. Van még potyautas, fiataluras, én meg... az öreguras. Éjszaka, ott látok, ahol, van rendes kültéri világítás, A nappal meg rendben van, mert akkor a napsugár a fényforrás, De nem nekem, mert fejem felett nagy, vastag esőfelhők vannak. Napfény sem világit, csak a más vonaton ülőnek, csak annak... Ha leugranék, futnék, én, magamat utolérni sem tudom, Mert arra nincsen vasút, nincsen sínek, arra nem megy… vonatom. Kinek milyen vonata jött, amikor rádobták, Olyan lesz élete, ez lesz, ez az mit... rászabták. * (Senrjú) Éltem már hosszú Volt, remélem, tart is még! Én bízva bízok! * Éltető remény, Mi benned, lelket tartja?! Ne veszítsd magad! Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban. Önéletrajzi írás... | |||||
| |||||