|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tűrj és szeress… (karácsonytól karácsonyig…) | |||||
| Ha fáj és nem érted, miért büntet az Isten,
Ha te jó vagy, úgy érzed… biz’ valami nincsen, Tűrj, és szeress, s a végén kivirágzol. Az élet ilyen… mert e kettőről szól. Ha szívből jön a szó és a tetted, A szeretet ereje, így nem dermed… Mindig mutasd, hogy jó és szép az élet, Más nehogy lássa… kevés van mi éltet. A szeretet igazsága kellene, úton-útfélen, Mert ez segít az életben, bajban és veszélyben… Több kellene, hogy „mi” és kevesebb, hogy „én”! A jövőre nézve ez ad erőt és ez a remény. Mosolyogjunk, és így majd szárnyalunk, Csúnya földi léttől eltávolodunk… A karácsonyt szinte mindenki ünnepli, A szeretetért nem kell messzire menni. A Jézuska a fa alá tett ajándékot, kicsiknek és nagyoknak, A gyermekeknek, unokáknak és még a rokonoknak, mindazoknak, Kik szeretik az embereket, szeretik tenmagukat És ehhez még mindenki… becsüljék meg önmagukat. Hosszú biz’ az út… míg önnönmagadhoz elérsz, S ha eszed a lelkedet kibontja, talán már nem félsz. Kell nekünk emberek, jóság, béke, szelídség. Nem jó, nem kell elemésztő gyűlölet, irigység! Arcodon, rajtad ne legyen hamis mosoly-ékszer, Csillanó szemednek gyertyalángja ne legyen kényszer. A szeretetet hajszolod? Így el nem érheted! Ha türelemmel, csendben kivárod, átélheted. Karácsonyeste a boldogság madara ide száll Szeretetünk csendjén, lelkünkben nyugalmat talál. Fürdesd az arcod a gyertya fényében, Sütkérezz az Úr és család szeretetében. Vecsés, 2012. december 14. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||