|
|
|
|---|---|
 |
|
| Fehér avar lesz… | |||||
| Fehér avar lesz a hópelyhekből szőtt terítő,
Én, majd, ha járok a puha hó selymen, Lépésem zajtalan, puha, nesztelen. Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő. Apró dombokat, torlaszokat épít szellő, Hallgasd a végtelen, nem semmi üzenetét, Milliónyi lélek várja, minden betűjét. Fentről meg csak zúdul le a sötét hófelhő… Kerti asztalunkon, hófehér a terítő, Éjjel van, már fehér dunna borítja kertet, A kemény hidegben látni a leheletet. Fehér a föld, a rét, a csalitos, az erdő. A tél jeges lehelete most a kertész, Feltámad a szél, de ezt el nem fújja, Házunk fala a hótorlaszt felfogja. Nyáron erre gondolva, legott megáll ész. Lassan úgy érzem, megállt a fehér idő, Csillagok messze a felhők fölött ragyognak, Lehet, erőlködnek, de minket nem láthatnak. Talán, lesz még tavasz és jön a langy szellő… Vecsés, 2013. január 13. – Kustra Ferenc József - Landi Krisztián „Havazás” c. verse ihletésével. | |||||
| |||||