|
|
|
|---|---|
 |
|
| Télapó jön | |||||
| Gyermeki öröm tobzódik
Fehérszakállú érkezik... Gyermeki öröm tobzódik. Pár szál jégvirág már látszik ablakokba, Gyerek homloka belekoccan ablakba. Várja a Mikulást nagy-nagy izgalomba... Kint kicsit-nagyon esik a hó, Havasan ér ide Télapó, Gyermeknek mindegy csak fehérszakállú jöjjön, Léptei alatt az udvar jege már döngjön. Kiscipők nagyon tisztán ott az ablakban, Gyerek ott áll és bízik nagyon angyalban... Kiscipők nagyon tisztán ott az ablakban. Várja a fehérszakállút a behavazott puttonnyal, Mi is drukkolunk, hogy ide ér... bízunk minden bizonnyal. Várja a fehérszakállút a behavazott puttonnyal. Kint mínusz van és minden jeges, lefagyott, Én bízok a szán egy árokba nem csúszott... Kint mínusz van, Télapó biztos már nagyon is összefagyva, Abban én is nagyon bízok, nem a jég, ami összetarja... Egyszer csak a szán lassan, komótosan becsúszik a ház elé, De a rénszarvas szabin-beteg lehet, mert ló van fogva elé. Egyszer csak a szán lassan, komótosan becsúszik a ház elé. Télapó fogja puttonyt És bemegy a szembeni házba. Gyerek csak zokog... * Vigasztaljuk, hogy ott kezd, De szép szó, itt-most mire sem megy... Gyerek csak zokog... * A hó vigasztalanul Esik, Télapó jön szánkóhoz. Gyerek mosolyog... Aztán az újabb puttonnyal csúszkálva megindult a házunk felé, Gyerek elé menne, indulna is, de ez nem szokás errefelé. Az anyjával összenézünk és hallgassuk szíveinkről, a kő legördülését, Így akkor ma este Télapó a napja, meghozta szíveink könnyebbülését... Vecsés, 2019. május 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. | |||||
| |||||