|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ködben vagyok | |||||
| (Septolet)
Ködben vagyok, Emlékezni tudok, Akarok! Nem papolok. Víg vagyok, Ködöt találok! Így nem botorkálok! * (3 soros-zárttükrös) Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe, De szembe találtam magam… belementem vak-sűrű, friss ködbe… Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe. Még bennem van szép az éji álmom, Akkor még nagy napfény volt a tájon. Visszatérnék, az egy szépséges álomvilág, Ez, mi körülölel maga a ködös világ. Emlékemet akartam kergetni a régi, erdei sétányom, Le is akartam ücsörögni, mélázni az erdei tisztáson… Most azonban az lett a helyzet, nem is tudom, hogy "vakon" merre menjek, Biztos, hogy előre van az erdő, de félek, nehogy egy fának menjek. Nem látok semmit! Nem hallok semmit! Autók sem járnak, ködös csend honol, Ez a csend most megtartón, belém karol. (3 soros-zárttükrös) Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg, Az bár nem lesz élethű, de ott a melegben, fával nem ütközők meg… Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg. Vecsés, 2020. november 17. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||