|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csak élveztük… az ested. | |||||
| Mily’
Ékes Takaró. Körül ölel Ő, sötét estem. Estére, én takarni készültem a törékeny tested, De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested. Sötéség honol, Nem téveszt(ő). Titkot rejt, Takarj Be! Innen, már összeért a tér az idő és a lét Mi meg csak élveztük a szerelem hevét. Nincs már távolság. Tér, idő, lét Összefut. Órák, S mi. Bármilyen távol, Tér, idő, lét Egy immár. Égünk Mi. Aztán a csend eluralta a szobát, a létünket. Álom meg győzött, betakarta az eszünket. Hull Álom Mézédes. Mámoros csend Még légben cselleng. Mámor-csend lebeg, Júdásként súg. Méz-álom, Elmét Csen. Csend, Tettek Júdása. Mély álom Valót feledtet. Vecsés, 2017. november 18. – Szabadka, 2017. december 11. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. | |||||
| |||||