|
|
|
|---|---|
 |
|
| A galambok | |||||
| Mondod, lány, hogy ablakodra
Kis galambok szállva szállnak, S míg magadhoz bébocsájtod, Turbékolva ott kopognak, Gyöngéd játszi csipkedéssel Símulnak fehér kebledre, Míg ismét tova repülnek, S nem tudod, hogy honnan, merre. Óh ne is tudd, óh ne is tudd! Mindenik egy-egy ?rült vágy, Vérz? szívben kelt ki titkon S fészkét törve messze elszállt. Szállt boldogságot keresni, Megnyugodott ablakodban, Hagyd csak, hagyd tovább repülni S ne is tudd, hogy merre, honnan! | |||||
| |||||