|
|
|
|---|---|
 |
|
| A Yucatan gőz-teherhajó… 3/3 | |||||
| 1942 –ben a japánok által uralt Csendes-óceáni vizeken…
*** A periszkóp szálkeresztje mozdulatlanul ült a célon, Von Topp kapitány kígyós szeme rajta volt a préda hajón. Az acélcápa irányító termében teljes csend honolt, Parancsnok hangja is csak néha-néha muszájból hallatszott, Mikor lőelemeket még helyesbített, még pontosított! Az elektromos hajtóművek csak zümmögtek békés, csendes egyhangúsággal, Kapitány parancsa: - Támadáshoz felkészülni! Ő, kezet fogott halállal! Az U-boot már sokszorosan terhes a torpedós halállal, Az alattomos tengeri rém-farkas, beállt… egyhangúsággal… *** A gőzös utasai között zűrzavar volt, és ez vad pánikba csapott át! Mindenki megrohanta a mentőcsónakokat, már semmi nem tartott kordát! Látták, hogy a periszkóp kicsit megmozdult! Kapitány így szólt: - A támadás megkezdődik! A hajógépek fékeveszetten dübörögtek, remélték torpedókat elkerülik… A kazán-feszmérők mutatói minden gépegységnél pirosban álltak, bajt kettőzik... A fűtök, izzadva, halálra váltan, sápadtan etették a kazánokat, A lomha teherhajó csak lassan túrta maga előtt a nagy hullámokat… *** Von Topp kapitány, várt még néhány, kis, békés pillanatot, Majd kiáltott! – Egyes, kettes cső tűz! Kézzel nyomatékolt! A vetőcsöveket elhagyó torpedók megrázták a hajótestet, Legénység előre szaladt, helyrehozni, megdőlt egyensúlyhelyzetet. A víz felszínén, két buboréksor száguldott a gőzös felé… Szemét a gumipárnára szorítva az eredményt figyelé… Remélte a torpedók betalálnak, nem mennek gőzös mellé… *** - Odanézzenek! – üvöltött föl az amerikai hajó mérnök, sápadtan, - Ott jönnek a torpedók, ezek a halál lovai! És lett ő bátortalan… A gőzös, majdnem fölborult, ahogy gyorsan elfordulni akart, De a sors úgy intézte, a két torpedó csak telibe akart! A két torpedórobbanás hangjai nem korrodáltak, A hajó mélyéből, súlyos dörrenések hallatszottak… Széthasadó oldallemezek, fülsértőn csikorogtak. Jobb oldalon a víz szökőkútként fölvágódott a magasba És ott embereket sodort magával, vitte őket halálba. A gépek elnémultak, a gépház-élet véget ért... A Yucatan futása megtorpant, tovább már nem ért… A gőzös igen gyorsan, szinte jobb oldalára dőlt, Belsejéből előhömpölygő gőzzel telítődött. Mindenki össze-vissza, ordítozott, félelmében remegett, A hangzavarba asszony sikoly és gyereksírás keveredett. Tömeggel a tisztek nem bírtak, fejetlenség, megveszekedett... A főgépész Castaneda jelentette: - két találat érte a hajót, Egy kazánházat robbantott, másikat is elmondom, azt, hogy volt, de nem jót! Másik torpedó eltörte a hajógerincet, így az már nem bírja, Bármelyik pillanatban összecsukódhat, hajónkból lesz két darabka… A kapitány rendelkezett: - mindenki a fedélzetre és elhagyni a hajót, A mentőcsónakoknál nőtt a zűrzavar, mindenki tudta… várták már a bakót. A kártyacsapat megkapta a kapitánytól a parancsnoki motorost És vízre szálltak! – Én emberekkel maradok, segítem a sok utazót… A hajó rakterében fékezhetetlenül tombolt a tűz, Látták, hogy ez, az első mentőcsónakot jó messzire űz… Alig voltak ötven méterre a nagyon dőlt a hajótesttől, Mikor hatalmas robbanás rázta meg a roncsot mindenestől… A Yucatan-roncs mélyéből iszonyú tűzoszlop tört a magasba, A lángok majd’ fölértek az égig, és majd beszakadt a dobhártya… Koromfekete füstgomolyag mindent beborított, Közben félelmetesen hangos morajlás hallatszott. A hajó, ettől kettőbe, teljesen kettétört, A robbanás mindenkit -élőt- halálba lökött. A távolodó parancsnoki motorost hatalmas ütés érte, Egy nagy, fém roncsdarab repült, utolérte, így elérte a vége… A becsapódás ereje olyan erős volt, hogy az utasok Magatehetetlenül, kábán estek deszkára... elalélók. A kis, sérült jármű, lassan megtelt vízzel... halálba suhanók. *** A kapitány a periszkópban látta, hogy Yucatan fölrobbant, Majd kettészakadva, azonnal elsüllyedt. De, mi volt mi robbant? Utasítást adott: - Föl emelkedni a felszínre! Periszkópmélységből, rögtön fönt is voltak… ízibe. A sűrített levegő sziszegve áramlott -víz meg ki- a tartályokba, A hajótest, nekifeszülve a víztömegnek, emelkedett hullámra… Sivítva futott körbe a toronytető ajtót záró kerék, A súlyos acéllap fölcsapódott, kinyílt, működik... oly’ derék. Von topp körülnézett, mindenhol holttestek voltak, De, látszott, hogy ezek nem csak úgy a vízbe fúltak. Most látta csak, hogy a hajón, utasok is voltak… Utolsónak von Topp is leereszkedett az irányítótérbe, A tenger beömlött a tartályokba, ez már hajó merülése… A tatfedélzetre már futottak föl az első hullámok, Majd az első részt nyalták -mint vulkán- a második hullámok. Fokozatosan víz alá kerültek az antennát tartó bakok, A fedélzeti ágyú, géppuskák, majd a középső lépcsősorok. Végül toronytető vizesedett két periszkópjával És végül a még kitolt rádiós rúdantennájával. A támadó víz, még rövid ideig örvénylett, Aztán a végtelen óceán, elcsöndesedett… Heinrich von Topp kapitány, porosz katonatiszti családból származott, Emberemlékezet óta, felmenői, mind ilyen hivatást választott. Hallgatag, sőt csendes és fölöttébb zárkózott ember volt, Még a zárt tengeralattjáróban is ily’ volt, kimódolt. Számára minden parancs maga a törvény volt… úgy kell megcsinálni, Mindet fenntartás nélkül, maradéktalanul kell végrehajtani… Gondolatvilágát behatárolta szolgálati szabályzata, Az otthon maradt családja feltétlen anyagi biztonsága, Nem utolsó sorban a siker, elismerés utáni hajsza… *** Ahol a veszély rémisztett, Ottan halál leselkedett… Ahol a veszély rémisztett. Vecsés, 2017. október 8. – Kustra Ferenc József– Készült-John O’Kelly: „Farkasles az óceánon” c. háborús regénye ihletésével. | |||||
| |||||