|
|
|
|---|---|
 |
|
| A Yucatan gőz-teherhajó… 2/3 | |||||
| 1942 –ben a japánok által uralt Csendes-óceáni vizeken…
*** A szörny a k. h. százhetvenkilenc fok felé közeledett, Harminc méter mélyen jól, csendes-gyorsan közlekedett. Fő fegyverei a gyilkos torpedók voltak, Elől négy, hátul kettő vetőcsövek vártak. A torpedó hat méter hosszú, ötven centi átmérőjű acélszivar, Orrukba elhelyezett pillanat gyújtóval, érintésre robban, hamar. A monstrumot bőségesen ellátták torpedókkal, És élesítendő, ott beszerelendő gyújtókkal. * Csupa fenyegetés És visszafojtott feszültség! Csupa robbantás vágy! *** Az amerikai mérnök így folytatta az érdekes ismeretterjesztést: A naszád, először mindig az orrtorpedóival küld végzet-fenyegetést! Általában egyszerre kettőt lő ki a célra, de van, hogy négyet És ezzel van, hogy letudja a támadást, szétterítve a véget… *** A szörny fáradhatatlanul rótta-ette továbbra is a mérföldeket, A vezérlőtermet telerakták kezelőkkel, beraktak műszereket… Középen ágaskodott a periszkóp, amely hidraulikusan működött, Szemlencséjén vastag gumipárna, oldalt lévő behajtható karok között. A „tágas” térben a kapitány és csak az első tisztje tartózkodott, De most a jobb oldali nyílásban, a hang lokátoros bekukkantott: - Kapitány úr! Hajócsavar zaja, tizenöt fokon! – jelentette. - Periszkóp föl! – Csattant a parancsnok azonnali rendelkezése. * Csupa óvatosság! Naszád, csupa lopakodás! Csupa vad, cselvetés… *** Az amerikai Brookman hajó mérnök tovább is mesélt A lelkes hallgatóságának… a német naszádokról regélt. A németek hajóiparának, sem ereje, sem ideje nincs már rá, Hogy új U-boot típust -modernebbet- fejlesszen, bár a helyzet kívánná… *** A szörnyben a parancsnok nem vette le a szemét a gumipárnáról, Miközben csak úgy rámordult az első tisztre: - Mit tud már a hajóról? - Megtaláltam, ez a Yucatan teherhajó… mexikói, semleges! - A hajó lehet, de a rakománya? Egyes, kettes cső… elsődleges! Az orrtérben, hozzáértő, nagyon is szakavatott kezek a munkára mozdultak, A mennyezeti futócsigák emelték a terhüket, tartó láncok csikordultak. A matrózok, utolsó ellenőrzést tartottak, Élesíttették a szerelt pillanatgyújtókat, És betöltötték a szabad csőtorkolatokat… Nehéz, vízmentesen záródó ajtók, már kinyílottak, A külső záró fedelek, a csővégeken… nyílottak. A bugyborékoló tengervíz… csöveket, árasztottak! -Egyes, kettes cső kész! Fő gépész jelentett, közben a szeme csillogott… A monstrum gyorsan közeledő vérszagot érzett, felvillanyozódott! Idegpályái felspanolódtak, azokon finom borzongás végigfutott… *** Brookmant a népes hallgatósága, ideges, feszült figyelemmel hallgatta, Ő meg, hogy negyvennégy fő, hogyan is teljesít szolgálatot, részletesen mondta. Hozzátette, hiába ezen matrózok kiképzettsége, A sikerük a torpedóktól függ, milyen a működése… Új és jobb minőségű torpedók kellenének nekik, De az ipar nem képes… így marad ez a régi nekik. Kimondta, hogy ez micsoda felelőtlenség! Négy torpedó az egy célra! Mikor a céljárművet egy is elpusztítja, akkora a rombolása! Mindenki tudja a német torpedók fölöttébb megbízhatatlanok, Jó, ha minden harmadik működik, csak ennyi, amik rendben robbanók… *** A szörnyeteg észrevétlenül lopakodott a kiszemelt áldozatához. Támadást a víz alól indított, de ragaszkodott a pozíciójához… Ez a manőver, nagy ügyességet igényelt, irányba kellett állni, Mert a torpedóvető csöveken, nem lehetett semmit állítani… Gyakorlatilag az egész hajótesttel beállva kellett célozni. A torpedó becsapódási szöge, minél inkább közelítette a kilencven fokot, Annál nagyobb volt a valószínűsége, eléri tökéletes, végzetes találatot. A kapitány határozott parancsszavakkal állíttatta tökéletes irányba hajót. *** Tudja Mr. Brookman, jó azt hallani, Hogy naszádnak is vannak hibái! - Kár, hogy itt ennek nincs jelentősége, mert itt a Csendes-óceánon, A japánok úszkálnak, rájuk kell gondolnunk, bár, nagyon félnivalón. - Tudomásom szerint Mexikó még mostan, semleges, nem kötelezte el magát, Így a japánoknak is, - a genfi egyezmény szerint- kímélni kell a hajóját! Vészjósló, ahogy kiáltás hallatszott! – Periszkóp a vízen! Orr iránytól jobbra! Mindenki odarohant a korláthoz és némán rámeredtek az óceánra… Az amerikai mérnökön is megdöbbenés látszott! Bámult a hullámokba… Brookman elkérte a kapitánytól egy kicsit a távcsövét, Hosszasan kémlelte a vizet, majd kimondta a véleményét: A víz alatt egy német tengeralattjáró lapul, Itt van már a közelünkbe, les ránk... több mint konokul… Szándéka felől kétség? Egyféleképpen alakul… - Őrültség! – válaszolt a kapitány, - honnan a pokolból veszi ezt? - Évekig dolgoztam a gyárban, ez német periszkóp, látom már ezt. - Képtelenség akkor is! Németek itt? Elhiszi itt valaki ezt? Közben a periszkóp mozgása szemlátomást és teljesen lelassult, Alig borzolta a vizet, várta a gőzöst, orra, arra irányult… A periszkóp tükörlencséje oly' hidegen csillogott, Szemmel láthatóan, halálos fenyegetést sugárzott… *** Az U-155 mélységjárón, Heinrich von Topp kapitány dirigált, Fölöttébb óvatos, és tapasztalt parancsnok hírében állt. *** A Yucatan fedélzetén nagyon ideges, felbolydult lett hangulat, - Ricardo, szólt a kapitány az első tisztnek és utasítást adott, Rádión azonnal kérjen segítséget! – A hajónk támadás alatt! - Csináljunk már valamit, mert reklamálnak az utasok! De a kapitány nyugodt volt, nincsenek itt kényes dolgok, Hazám semleges… a szállítmányok nem hadianyagok… Vecsés, 2017. október 8. – Kustra Ferenc – Készült-John O’Kelly: „Farkasles az óceánon” c. háborús regénye ihletésével. – „k. h.” = Keleti hosszúság | |||||
| |||||