|
|
|
|---|---|
 |
|
| Olvadó Jégvirág | |||||
| Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a mez?k felett, elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás a boldogság után. Kicsi galambok kimerészkednek fehérl? szárnyaikkal a fesl? márciusba s lábuk elé olvadt patakok csörgedeznek. Jégvirág, jégvirág, jégvirág, sok megbámult cigarettafüst... Jaj, be jó lenne már egy kis feltámadás! Mozdonyok dohognak, gyors lábak forognak, égb?l lenyúló hosszú karok kavarják a tavasz életét. Valaha el lehet-e érni a bús elérhetetlent? Vagy elfojtott vággyal elfüggönyözni minden ablakot? Ébred?, fanyar boroszlánok símulnak a nagy sziklasírra s bent fekszik Lázár némán, hidegen. Harmadnapos halott. | |||||
| |||||