|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az életperc… | |||||
| A poéta meditál…
Életperc, végleg belefagyott a párnámba, Én meg aztán belestem az életármányba… Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba? Lélekhullámaim csapkodják a partomat, Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat… Nézek körbe... keresem üldöző vadakat. Mit ér a poéta ma, Ha nincs neki holnapja? Vagy feledett a múltja… Mit ér a költő, itten és ma, Ha lélekből, nem is tőr dala? Enélkül nincsen mesés csoda! Két-három gondolat megfogan-e És jövőbe, előre mutat-e? Toll, leírni nagyon akarja-e? Volt már olyan, hogy az ihlet bőszen meglátogatott. Szikrát szórt, a lelkem ettől lobogó lángra kapott. Tollam meg suhant a papíron, maradandót hagyott! Lelkemben, szelem kavara, Tüzem, így nagyon lángola… Agyam, szavakat kiontja. Leülök és leírom a sötéten merengő sorokat, Percek múlva, gyorsan írom viccesre sikerült sorokat… Életpercek telnek, gondolat-sodrásnak… hagyom magamat! Lelkem, egyenesen sugárzik, amikor nektek írok, Lehet, hogy akkor egyben, az Úr kegyeltje is én vagyok? Most múlik pontosan az életperc… amiben még lakok… Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||