|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hullámvasúton… | |||||
| Végül, csak fölismertem…
Hmm… hetvenévesen jövők rá, életem nem egy élet vasút, Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút, Hmm… hetvenévesen jövők rá, életem nem egy élet vasút. Mert becsöngettek, rá, fölültettek, A villanyomorok dübörögtek, Mert becsöngettek, rá, fölültettek. Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást? Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő, Fönt éppen csak, hogy körbe néztem, és már zuhan a lejtő… Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő, Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva, Menetközben kicsit kiszállni? Valami szabadságba? Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva. Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok, Az üvöltő tömeg szemeláttára kanyargok. Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok. Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok, Kiszállni nem lehet, jó lenne, hogy tömegnek csókot dobok? Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok. Hetven vagyok én, majdnem és beszíjazva, Hogy áll meg? Talán kisiklik ez a verda? Hetven vagyok én majdnem, és beszíjazva. Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben, Öregen örülhetek, hogy luk van a fenekemen… Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben. Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárt tükrösben, ami az én fejlesztésem. Olvasni először az első két sort kell egyben. Utána a 2. és 3. sort egyben. A különbség fejezi a mondanivalót. | |||||
| |||||