|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vödör | |||||
| Vödör vagyok és a tisztem,
Hogy; láncra akasztott fülem Segélyével merítenek Kútból vizet, kiemelnek. Magamat, jól akkor érzem, Ha kútkáván sütkérezem. De az biz’ kit sem érdekel, Mit érzek a merüléssel. Igen sokat merítenek És itt nincsenek érzelmek. Ember, állat vödre vagyok, A sorsom, hogy csak szolgálok. Ide születtem vödörnek És jó is ez mindenkinek, Csak engem nem kérdez senki, Jó sötét kútba merülni? Aztán jő a vödör sorsa, Jól nekitámad a rozsda. Szétmarja, lyukassá teszi, Így nem tudja vizet merni. Újonnan is ez a sorsa, Hogy másokat kiszolgálja. Ő nem született vezérnek, Így használták el; vödörnek. Nekiütődik kávának, Megadja magát a sorsnak. A láncáról leakasszák, Nevetve szemétbe dobják. Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||