|
|
|
|---|---|
 |
|
| Búcsú Karolinától | |||||
| Bucsúzni jöttem, lányka, hozzád.
Kérlek, kérlek, ne félj, ijedj! Nem könnyeket jövék sajtolni, Nem érzést, sorsot káromolni; Csak egy csókért, - s Isten veled! Hisz nem sohajtni, sápadozni Köt?k mi frígyünket, leány! Minden percünk egy tölt pohár volt, S hogy elköszönt?k a nemes bort, Hogy elfogyott, sírjunk talán? Nem, nem, hisz a n?nek szívét?l Nem vártam többet, mint ami; S te is tudád, hogy az örömnek, A szenvedélynek, a költ?nek, Hogy éljen, kell csapongani. Kit a forrás üdíte egykor, Mid?n led?lt, eltikkadott, Nem lenne-é ?rült örökre Az egy pohár vízért cserébe Leláncoltan maradni ott? Ily forrás voltál, lány, szivemnek, Ily forrás voltam, lány, neked, Már vége a szomj- s tikkadásnak, Tovább int a lét vándorának; Kedves leány, Isten veled! Ha rád der?lend új örömnap, Tán a mult is eszedbe j?; De ha boldogságod oly nagy lesz, Hogy benne engem is felejtesz, Elnézem azt is, drága n?. - És most ölelj meg! Óh ne félj csak, Hogy elgy?röm csipkéidet. Mi sok id?t reám pazartál, Egy táncot is már elmulasztál! Siess hölgy! - S most Isten veled! | |||||
| |||||