|
|
|
|---|---|
 |
|
| Halottak napi reggel… | |||||
| Könnyben fuldoklik
A szél és nagyon süvít. Emlék ül, kövön… * Sírkő csendesen Csak fekszik padom mellett. Elhunyt őseim… * Álmaim, vágyaim, ma már mind, távol kóborol, De szép emlékképem van, képzeletben valahol, Ez a novemberi reggel, nagy titkokat takar, Kutya fekszik egy sír mellett, hasán egyet vakar. A novemberi hajnal érzelem hegyeket mozgat. Nagy a felhőség felettünk, de könnyeket nem hullat. * Sírkertben is köd… Csendes levélmorajlás. Ringató halál… * Képzeletben visszamegyek én a mától nagyon riadtan, Emlékszem még, hogy milyen voltál, mit szerettél, megfáradtan. Te nem vagy már meghaltál, minthogy élj miattam föltáratlan. * Folyódba lépni Újból már, biz’ nem lehet. Csónak elúszott. * Víznél sem az már A fodor mi régen volt. Hullám is elhal. * Itt most gondolatban pár kortyot iszogatok veled, És enélkül túlvilágon, a helyed, hogyan leled? Lelkem itt most, ki is buggyan, Sírodon nagyon is koppan. Hallod-e, hogy az ész roppan? * Sírok, fénylenek Sok mécsesnek lángjától. Felemelően. * Szívem kalimpálva ver, oly' nagyon emlékszem rád, Hogy beszélgessünk, gyakran én is elmentem hozzád. Billiárd lett a vége, nejed, „sört vágott” hozzád. * Az emlékkapuk Nyílnak, szépség kitódul. Jó a társaság… * Te már a megnyugodott lelkek templomában vagy, Én már fázok, megyek is, ha feltolult emlék hagy. Sírod lesz még hidegebb is, most még nincs itt a fagy. * Csend van, nyugalom. Gyertya füstje hullámzik… Pihenő lelkek. Vecsés, 2016. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban. | |||||
| |||||