|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vízióm… | |||||
| Van-e mély, vaksötét vagy az nincs?
Mert nem más, mint világosság nincs… Éjszaka csak azért van (benne a sötét) Hogy a Nap is pihenjen, lelje gyönyörét. A halál nem éppen élet ellentéte Hanem annak végleges hiánya, vége! Jégeső veri bele, földbe a fűszálat, Ódon, ősi várat idő vasfoga mállat. Tehén tőgye begyullad, ha nem eleget fejik, Reggeli nap sugara hajléktalanra esik. Kietlen a puszta, dühöng a vágyam csendje... Kiáltok vakvilágba, mi gyönyörök kertje. Biciklikerék a nyolcassal kacsázik, Kopasz kutya hóviharban ázik-fázik. Leírt ember, tán' már nem lesz parkett táncos, Pedig volt ő valamikor igen sármos. Rám küldte a világ az ordas ebét, Erdőn, nádason hajszol, hallom neszét. Ettem áfonyát és rágtam fa kérgét Bőrömön éreztem tél gyűlöletét. Halk léptek is lehetnek halált hozók, Táj vonít, küzdenek a hadakozók. Ébren vagyok, de nekem mindig csak éj van, Világgal bajlódok, mindig keresztút van… Van még dolgom? Mint csepp a folyamban, Felolvadok hömpölygő koromban. Korolvasztó tüzére dobnám a szenvedésem, Majd lentről kinevetem a saját temetésem…? Még sosem voltam semmihez ily’ közel, Derékig halálba ásva még küzdők ezzel… Mangrove ágakon lépegetek, Krokodil várja… le mikor esek. Szemben velem hat méteres boa, Látom… lassan kinyílik a szája. Sorsom nyersanyagát mások (össze!) keverték... Ha volna arcom, volna út… tovább mehetnék. Vecsés. 2011. augusztus 12. - Kustra Ferenc József | |||||
| |||||