|
|
|
|---|---|
 |
|
| Elillan az élet… | |||||
| Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban…
Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban. Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut, Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut… Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet, Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet… Ősembernek valaha a tűz, életet, védelmet jelentett. Érzem, hogy a napfény öregedő, barázdált arcomon szökdécsel... Már minek, amikor az éveim száma a fülembe énekel… * Időm, elmúlt már, Vissza semmi nem hozza. Virradat már nincs. * Kikelet oly’ szép, Dúsacskán napsugaras. Öreg csak nézi. * Tavasz is az ősz Felé megy, lesz lombhullás. Jó időt zár… tél. * Vidám madárdal Öregnek? Új életnek? Vég ajándéka… Vecsés, 2015. június 3. – Kustra Ferenc József – versben és senrjúban. Csak úgy, egyszerűen leszögeztem a tényeket… | |||||
| |||||