|
|
|
|---|---|
 |
|
| Már a Hold is… | |||||
| Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz,
Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz… Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz. Ülök a kis asztalnál a papír lap üres, de a toll tentás, Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás… Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, legendás. No, de csendben összeszedem én magamat Nézem a kertben a fényjáték-árnyakat… Tenta lecseppen, így jelzi a vágyakat. Ha nem jöttél be szobámba, megnézem a kerti árnyjátékodat. Hold! Jól játssz nekem, az egy-szál közönségnek, pazar pantomimokat… Nézem előadást… csepeg a tenta, a sok árny szinte riogat. Kár, hogy egyedül vagyok, de én azért, neked, tapsolok! Hold! Mestere vagy a szakmádnak, ámulva elalélok… Írásban örökítem, hátha örülnek az olvasók… Vecsés, 2016. január 3. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||