|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ifjonti hév | |||||
|
Születtem, boldog gyermekkorba, de minek, Ha így felnőttként, nem kellek senkinek. Állítólag apám akart, anyám meg nem, Lettem neki, úgy negyvenegy évesen. Ifjonti hév bennem is bőven működött, De ma már tudom, ettől voltam lökött. Én is azt hittem, a legokosabb vagyok És most a magam áldozata vagyok. Az életem, utána én rontottam el, Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel. Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács És mi szembejövő gonoszság, a gáncs. Bár hallgattam volna tanácsra, másokra, Nem ifjonti, buta gondolatokra. Én ma már persze, ennyi jó gondolattal, Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal. Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||