|
|
|
|---|---|
 |
|
| Átmennék én | |||||
| Átmennék én tűzön és tüskés bokron,
Csak végre a szerencse lenne rokon. Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret, Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet. Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová, Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá. Elintézni nem is tudok semmit se, Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se. Átmennék én már, és talán bárhová, De nincsen, aki az utat mutatná. Dosztál Karcsi volna a segítségem Élhetetlen vagyok, ezt sem érdemlem. Átmennék én… ahol valaki vagyok, De a valóság, hogy senki se vagyok. Mert nem mehetek sehová, a sorsom, Mit rossz irányba tereltem, a gúzsom. Átmennék én, és talán által is kell, Hogy menjek, úszva, futva, vagy kéz éllel? Letaposni… harcolni meredéllyel? Már csak egy, mivel mehetek… a hittel. Budapest, 2000. június 27. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versben. | |||||
| |||||