|
|
|
|---|---|
 |
|
| A halottaink napján… 4. | |||||
| Versben és senjúban…
Gránitból van, nagyon kemény a fekhelyetek. Magamban idézem a szép emlékképeket. Utamon néztem, hogy a sok, holt levél pereg, Az árok partján a sok fa meg már didereg… * Kuporgás padon. Düh és kétségbeesés… Nincs hogyan tovább. * Monoton élet, Lélek, meg csak sorvadó! Gyötrő, vak remény. * Hervadó mosoly Lelki mélyülés árka, Elmúlás fátyol. * Hogy itt találkozunk ez ünnep, de enyém a bánat, Közös múltunkon merengek… ébrednek, csitult vágyak. Ma itt sokan, halottainkra emlékezünk. Márvány sírjaiknál ülünk, és csak révedünk. Én is meditálok, hogy milyen magányos is a jövendő, Nem tudhatjuk, sorban ki lesz az elmenő, a következő, Ki tudja, mit hoz még a hét szűk esztendő.... az eljövendő! Tovább vivő erő nincs. Testet vonszolni is kincs… * Sír gyertyafényben, Vendégségben, sok rokon. Ők hazamennek. * Sír gyertyafényben, Vendégségben, sok rokon. Ők hazamennek. * Sorsok sorsokba Fonódva, élnek, halnak. Temetés, eljő… * Koszorúk virágába beleheltem szeretetem, Ide a sírodra neked, a krizantémot teszem. Itt hagyom, hogy világítson a szeretet-mécsesem… Lassacskán ballagok hazafelé, szél fújja már lépteim nyomát, Érzem sikerült magamra teríteni emlékezés bársonyát... Vecsés, 2014. október 12. - Kustra Ferenc József | |||||
| |||||