|
|
|
|---|---|
 |
|
| A halottaink napján… 1. | |||||
| Versben és senrjúba…
Még élő, meg a már holt lelkek, éves találkozója, Sok koszorú és mécses a síroknak a borítója… * Halál kapuja, Márvány síremlék maga. Örökre készült. * Mécsesek lángja óv-védelmez, Lángjuk a szellőben lengedez. Más világítás nincsen, de minek, Sirokon mécses van mindenkinek. * Néma tájon, csend… Emlékek kertje fájó! Zokog oly’ bús szív. * Zavaros világ, Melyben jók, korán halnak. Múltnak zenéje… * Lecsap a vihar! Sast is lelövik ágról… Élet és múlás… * Halál dallama az égbe köszön, lángoló az este. Láthatár is bíbor, ez az ég alja... örök mécsese. * Élet-sínek már Törtek… élet kisiklott! Változás nem lesz. * Gyertyafény pislog, Sírokat így világit! Ördög árnyai? * Test porrá mállott. Lélekben elmélkedés. Márvány fájdalom… * Porhüvely vétkes. Igazság… más oldalon. Faragott márvány. * Elmúlt az élet, kifakultak a dicső fények, Ti elmentetek, vissza ide, már, sohsem tértek. Sírodra, emlékedre könnyem csak hull-hull, De ígérem, lelkemben semmit sem fakul. | |||||
| |||||