|
|
|
|---|---|
 |
|
| "A bánat dalai"-ból | |||||
| Mikor megláttalak, új életre keltem,
Kínos élet zordon multját elfeledtem, Megnyílott el?ttem a bezárult éden, Újra fellobogott elhamvadt reményem. - Rózsaszin? felh?k úszkáltak az égen. Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma, Boldoggá tett szemed bíztató sugára. Óh, hogy hittem én e csalfa, bolygó fénynek... ...Rabszolgája lettem csapodár szivének... - Hittem a mosolygó, rózsaszin? égnek. Amikor elváltunk, szívem fényl? lángja Kialudt örökre sötét éjszakába'... Komor bánattá vált tündökl? reményem, Fojtogató kínná ég? szenvedélyem... - Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen. | |||||
| |||||