|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mindenütt jó… | |||||
| Meditálok, hogy is van?
Él az ember, éli rászabott életét, De ha rossz, akkor elnyögi az énekét, Mi arról szól, hogy az élete történetét Dúdolja, mint egy egyszerű átlagéletét. Mindenütt jó, de bizony legrosszabb otthon, Hiába van… jó életért folyvást ostrom. Mindenki megéli mi a karmájába írva Ha rossz lesz a vége, mi lesz fejfájára írva? Menetközben életből másikba lépni nem lehet Csak lehet kergetni a homályos álomképeket. Részben igaz, az ember a sorsának kovácsa, De kérem a körülmények az élet korbácsa! Ki sikeres életű… teljesen elismerik, Kit emígy… nem az lehet, hogy csak félreismerik. Mindenütt jó… bizony legrosszabb otthon, Pedig van… jó életért folyvást ostrom. Olyan vagyok, mint egy napos csibe, Tollatlan, vétlen, virágon bibe, Letaposott, mint a fronton a búzamező, Utólag tudom… élet vesztes csatamező. Ember fia, hiába jó és szép, hiába akar Jót és szépet, bármit… ha állandó a halálkanyar. Az élet zűrzavar, svédcsavar, pénzzavar, Vérzivatar, Don kanyar… erős hangzavar. Embert a döntése körülményei fogják, Emberek semmit… visszacsinálni nem tudják. Erőlködni, megmásítani, változtatni Eh, hogy lehetne… nem lehet megváltoztatni. Hiába várostrom, „ha nincsen” … otthon, Mindenütt jó, de a legrosszabb otthon. Vecsés, 2011. szeptember 8. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||