|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hazugság nélkül | |||||
| Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy sem válhatott, Én a n?t nem láttam sehol sem, Te meg a férfiállatot. Két sáppadt, fáradt ember üdvét Egymásra lelve sem leli, Hejh, édesem, kár volt ily ifjan Hazudni elfelejteni!... Csak annyit tudtál volna szólni: - Én ifjam, szép vagy és deli... És én bár súgni bírtam volna: - Enyém légy, tested vágyteli! Talán egy kéjes pillanatra Felébred két test, két halott, Hejh, de mert hazudni nem tudtunk, Friggyé ez még sem válhatott!... | |||||
| |||||