|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mindenkinél vendég egyszer… | |||||
| Van, akinél többször is poharat emelne…
Mindenkinél vendég egyszer a halál, Ha szól a vekkere, indul, meg nem áll. De, néha látja, hogy benőtte a fű az utat… Ilykor megáll és a gondolataiban kutat… A halál pelerinje, Az éjjel végtelenje. Szokása az egy, nagy suhintás, Végül is, ezért ő a kaszás… Ha a riasztása téves volt, akkor csak néz, téblábol, Mert fölöslegesen kaszálni, nem telik a zsoldjából. Szerencsétlen, körbenéz, mindenhol csak fránya élet! Ez neki nem kenyere, bánatos, hogy ez a véglet. Páciensnek menni kell és boldogan integetni, Ő ezt szeretné munkában, folytonosan elérni… De neki se jön össze minden, nem kell tőle félni… Aki a halál útjából kitér, visszatér, És ő akkor szárnyalhat, mint a vad réti-szél És abban is reménykedhet, még sokat megél… Ha az asztalon, kis mécses-láng vergődik, És aki elment arra már nem emlékszik, Időt okold, hogy máris… ő mi elszakít… Vecsés, 2016. október 4. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||