|
|
|
|---|---|
 |
|
| Finita . . . | |||||
| Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott. Hogy maga jobban játszott, mint én?... ...Magának jobb szerep jutott! Én egy bolond poétát játsztam, Ki lángra gyúl, remél, szeret - Maga becsapja a poétát, Kell ennél hálásabb szerep?!... Kár, hogy kevés volt a közönség. Nem kapott ill? tapsokat, Pedig ilyen derék játékért Máskor kap rengeteg sokat. Mert e szerep nem most el?ször Hozott magának nagy sikert: Volt már olyan bolond poéta, Aki magának hinni mert... Én magam e csúfos bukásért Vádolni nem fogom soha, Ez volt az utolsó csalódás, A szív utolsó mámora. Egy percig újra fellángoltam, Álom volt, balga, játszi fény; Megtört egy kegyetlen játékon, Leáldozott egy lány szivén... Vége van. A függöny legördült, Végs? akkordot rezg a húr, Elszállt a hitem, ifjuságom, Utolszor voltam troubadour... Eddig a vágy hevéért vágytam, Most már a hitben sincs hitem, Ártatlanság, sz?zi fehérség Bolond meséjét nem hiszem. Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott, Rám tán halálos volt a játék, Magának érte taps jutott. Így osztják a babért a földön, Hol a szív sorsa siralom... ...Hány ily darab játszódott már le Ezen a monstre-színpadon?! | |||||
| |||||