|
|
|
|---|---|
 |
|
| Sok sikert érjen! . . . | |||||
| A multkor, hallom, rólam beszélt, édes,
- Szép magától, hogy emlékszik reám - S megkérdezé (igazán mily kedélyes!) Ki »érdekel« most, melyik szép leány? Sajnálom azt, hogy itt kell adni választ És azt, hogy én még mindig verselek - De levelet csak nem írok magához? Személyesen meg nem beszélhetek. Nos, köszönöm hát aranyos figyelmét, Valahogy csendben én is megvagyok. Húzom az élet sok prózai terhét S nem félek már, hogy »búmban meghalok«. Az öreg Plátót megtagadtam végképp, Az ? tanában nincs más, csak üröm - Egyszóval, édes: én kijózanodtam S az új szerelmet szörnyen kerülöm... De hogy figyelmét én is viszonozzam: Hát maga hogy van?... Gondja nem lehet, Van már új csillag (zavarba ne hozzam!), Aki jó párti s nem ír verseket. Jó, hogy a dráma ilyen vígra fordult S egy kis házasság lesz a vég talán - Én a szerepem most már befejeztem: Sok sikert érjen, édes szép leány!... | |||||
| |||||