|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ücsörögve terpeszkedő a köd Az ősz… már erre sétál. | |||||
| Az ősz… már erre sétál.
Csendesen ücsörögve terpeszkedő, a köd a tájon, A világ is csendes, de így is rosszacska… én ezt fájom. Úgy érzékelem, minden ellenem van… ez valóságom. * Hideg balladát Dudorászik az avar. Jön, köd-szitálás. * Rossz idő itt van. Falevelek vizesek… Hajnal, köd-párás. * Ködös reggelen, Homályt törő fény kereng. Világosodik. * Virág, fonnyadó Szirma, hideget sejtet. Köd is belepi. * Nap, delelőn van, Sugarai, már bénák. Völgyet, köd fedi. * Szem összehúzott, Mert köd, mindent kifakít. Rozsdás fűcsomó. * Városi fények. Este köd ereszkedik. Fényeket takar. * Picike szellő, Ténfereg a köd mellett! Ő sem lát semmit. * Ködnek párája Kellemetlen. Hideg is. Náthát előhív. * Előbújó Hold Gyér lombok között matat. Még gyenge a köd. * Ereszkedő köd Lomhán terít félhomályt! Hold, nem is látszik. * Komor köd szállt a Tájra… minden zugába. Nedvesen kitölt… * Már hó-szagú a köd, erős szél régen meghozta már illatát És ő közben meg, a jégcsapokon eljátssza a tél… himnuszát. Ha ideér a hóvihar is, a fák fölveszik álca-ruhát… Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc - a haikuk eredeti stílusban íródtak! | |||||
| |||||