|
|
|
|---|---|
 |
|
| Időnek a pillanata | |||||
| Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zárttükrös) Jó lenne, az idő pillanatába belelépni, Hátha ott lehet, az időnkről sok mindent megtudni… Jó lenne, az idő pillanatába belelépni, * Most- időszemcse- Tócsába folyik lassan. Belelépek, megállok. Pillanat félszeg. Fény-másodperc lepereg, Mint eső bőrömhöz ér. * (bokorrímes) Hétrét görnyedve talán beleléphetnénk? Hah! Hová, az időbe? És ott mit tennénk? Mi lenne, ha tudnánk, jövőben mik lennénk? * Jövőm látom itt. Megtörve csepp egészén. Lassan darabokra hull. Létcsepp ujjamon. Jövőbe nézek éppen. Megtört egész - darabos. * Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött. Hetven év alatt is, csak egyenletesen és nem körözött… Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött. * Gyorsan múlik már... Idő időtlen vággyal. Visszanézek rá: emlék. Emlékem múló. Nem lassít az idő sem. Sok mindenre vágyik még. * Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan… Ez akkor sem olyan, mint a vonat pullman… Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan… * Kicsit hangos csend. Szinte robog a holnap, Tegnappal összefolyva. Tegnap folydogál. Hangokká törik a csend, Holnappal tapad össze. * Sokszor –esténként, de még fényben is- sompolygott már felém a sötét… Fényben szuggeráló szemmel, biráid lesik fényidőd üstökét! Irreális időpillanatban vádemelések kísérik életedet És tapossák el a saját időtényeződet, a saját időfényedet! * Fény Itt-ott Csillan csak. Óhaj marad... Tőlem elfedik. Tőlem elfedik. Óhaj marad... Csillan csak Itt-ott Fény. Már Nincsen Időfény. Fényt nyel sötét. Vádak... rossz birák. Vádak...rossz birák. Fényt nyel sötét. Időfény Nincsen Már. * Karommal visszahúznám a jó tempósan rohanó időt Lét árnyékába telepítenék… állandó-idő erdőt És ezzel fedném az üres, szikes, múltbéli időmezőt. * Egyszer csak elfogy. Az én Időm is véges, De addig lépek párat. Elfogy. - Pár lépés. Időm nem végtelen már. De addig még szeretek. * Az időtényezőbe belefordult a világ, És akik ezt tagadják, azok a haramiák. A csend folyvást lefagyik, Az idő meg csak múlik. Sodródnék én az idővel, de azzal csak a régmúltba lehet, Keresnék én hosszabb jelen időt, de valami vehemenset… * Pang A csend. Haladnék Az idővel... Most kell még élnem! Most kell még élnem! Az idővel Haladnék... A csend Pang. * Eltévelygésben megfogant gondolat, maga a rettenet valósága? A nemes és nemtelen gondolat a mindennapi lét fennhatósága? Az időtényező befolyásolja a gondolkozást, Múlt, jelen, jövő várja, kéri egységbe összerakást. * Múlt... Emlék... Jövőt...várd! Jelent, most éld! Gondold át... tégy így! Gondold át... tégy így! Jelent, most éld! Jövőt...várd! Emlék... Múlt... * Az idő, nagy hegyeket is mind magába olvasztotta, Nem lenne nélküle, csak nagy semmi... csak síkosult puszta. Az idő, nagy mindent tudó! Mindent lát, mindent hall! Az életzenét is ő játssza, minket így ural! Tudom, a jövő évi idő is úton van és rendben, majd megérkezik, Azt meg remélem, hogy akkor még a lábam, nem a föld alatt gyökerezik… * Csak Halad Az idő... Még remélek... Sok boldog évet. Sok boldog évet Még remélek... Az idő Halad Csak... * Ahogy az est, elfoglalja a tájat, tudom, elmúlt a mai nap, Esti misére, meg hallom, olyan pontosan harangozik a pap. Idilli jövőképünk addig van, míg az időt be nem folyásoljuk, Amíg az időnknek a pillanatát érdekből, meg nem változtatjuk! Vecsés, 2018. aug. 9. – Mórahalom, 2018. aug. 23. - Szabadka, 2018. aug. 28.- Kustra Ferenc József - a verset én írtam. A sedoka –kat írta Farkas Tekla, míg a tükör apevák, Jurisin (Szőke) Margit munkája. | |||||
| |||||